Boku dake ga Inai Machi

Ha létezik tökéletes anime, akkor én megtaláltam. Ami egyszerre tud téged megsiratni, megnevettetni, és a történetével odaszögezni a képernyőhöz, valamint arra késztetni hogy hangosan felordíts egy-egy rész közben, az bizony tud valamit. Nem is beszélve arról, hogy az anime kb a 2 kedvenc animémnek, a Steins;Gate-nek, és a Detective Conan-nek a szerelemgyermeke. Emellett olyan fordulatos mint a Parasyte, és tartalmazott némi Persona 4-es elemet is. Az anime felére pedig még a címét is sikerült megjegyeznem xD

Történet:

2006-ban járunk. Főhősünk Fujinuma Satoru, 29 éves manga rajzoló. Van egy különleges adottsága, képessége, amit ő "Revival"-nak hív. Néha, mikor baj történne, visszaugrik pár percet az időben, megismétli ugyanazokat a cselekvéseket amiket előzőleg, és próbálja megkeresni, hogy mi lehet a probléma forrása. Már itt, az első percekben is lebilincsel az anime. A rész folyamán történik egy hatalmas probléma, amit nem fogok lespoilerezni. Satoru gyanúba keveredik, emiatt elkezd menekülni. Mielőtt elkapják, hirtelen REVIVAL! Visszaugrott az időben, de nem a szokásos 1-5 percet, hanem 18 évet ugrott vissza, ahol ő még csak 11 éves. Azonnal rájön, hogy a revival hozta ide vissza őt, azért mert itt van a 2006-os probléma gyökere, és ha azt kijavítja, megmentheti a jövőt. 

Egy emberrablót kell megállítania, aki 1988-ban 3 kisgyereket rabolt el, és ölt meg, de a rendőrség rossz gyanusítottat fogott el. Satoru célja, hogy közel kerüljön ezekhez a gyerekekhez, és megmentse őket. 

A további történet is baromi érdekes, és szívesen mesélném, de nem tudnék spoiler mentesen sok dolgot mondani.

Nyilván nagyon kevés dologra emlékszik az ember gyerekkorából, így Satorunak is homályosak voltak a gyerekkori emlékei. Ezen emlékek hiányában egy kicsit nehezebb a dolga, és épp ezt használták ki a készítők, hogy zseniálisnak mutassák be a karaktert. Emellett így, hogy újraéli életének korai szakaszát, kihasználja a lehetőségeit is.

Ugorjunk máris a karakterekre, ugyanis itt bővebben ki tudok térni egyes fontos részletekre.

A főszereplőnk, Satoru. A legracionálisabb karakter akit láttam. Okos, céltudatos, ám megvannak a hiányosságai, hibái, de emellett tartalmaz egy kis tipikus shounen karakter vért is, ezzel a "megmentek mindenkit" céllal. Ami kicsit furcsa volt benne, hogy többször is VÉLETLEN hangosan kimondja, amire gondol. Ez egy elég furcsa "szokás" :D De minden esetre érdekes, és olykor vicces fordulatokat hoz a beszélgetésekben. Egyébként olyan szinten "én" vagyok ez a karakter, hogy hihetetlen mértékben tudtam vele azonosulni. Talán ez az egyik oka ami miatt eszméletlenül tetszett.

Hinazuki Kayo. A fő célpont, akit Satoru meg akar menteni. Nem csak egy emberrabló les rá valahol, de az anyja is folyton bántalmazza, a gyerekek kiközösítik, és emiatt elég rideg karakter. De Satoru mindig kiáll mellette, megvédi, hazakíséri, segít neki mindenben. Annak ellenére hogy Satoru elméje már 29 éves, gyakran elpirul a lány közelében, és teljesen érezhető ez a románc kettejük között. Ami picit bizar, de baromi aranyos.

Kobayashi Kenya. Satoru osztálytársa. Egy igazi zseni. De nem ez a kocka, könyvmoly tudálékos fajta. Teljesen olyan mint egy mini detektív. Okos, művelt, higgadt, kimért, mindent észrevesz, jó a következtetőkészsége. Természetesen ő az első aki észreveszi Satoru változását, hogy felnőttesebb lett. Észreveszi hogy valamiért közeledik Kayo felé. Ebben pedig segíteni fogja őt. Egy hihetetlenül kedvelhető karakter. 

Fujinuma Sachiko. Satoru édesanyja. Egy olyan hihetetlenül kiváló anya karakter, hogy ő is a "nem lehet nem szeretni" kategóriába tartozik. Olyan mértékben támogatja a fiát, és annyira kedves, vicces, de mégis érett karakter, hogy hihetetlenül sokat dob a történeten. Valószínűleg mind így képzeljük el az álomszülőt :D 

A látvány egyszerűen zseniális, nagyon adja a mély, de nem túl nyomasztó hangulatot. A téli táj tökéletes környezetet ad az animének. A rajzolás és a karakterdizájn igazi seinen animéhez illő, bár furcsa egy seinen animében ennyi gyerek karaktert látni :D A gyerekek rajzolása egy picit furcsa, de szokható.

Egy fenntartásom van a karakterdizájnnal kapcsolatban, az pedig a szájak. A női karaktereknek olyan furcsa szájuk van, nem tudom hogy ki rajzolta őket, de... Ha nem így tervezte, akkor ezt még gyakorolni kell, ha viszont azt gondolta, hogy ez jól néz ki, forduljon orvoshoz :D

A zene pedig nagyon hangulatos. Nem kapunk extrém zenéket, hiszen az anime nem akciódús harcokkal van telítve. Nagyon adja ezt a szolíd, gyengéd hangulatot, amit a látvány is átad. 

Az opening zeneileg elmegy, képileg is egész jó, és a vége fele elég dinamikus is. 

Végül egy kis összegzés. 

Nekem eszméletlenül tetszett. Lehet hogy túlzok, de számomra túlszárnyalta a zsenialitás határait. A mai napig nem értem, hogy ami ennyire komoly, hogy lehet ennyire aranyos. Ami ennyire izgalmas, hogy lehet ennyire gyengéd. Amiben van szupererő az hogy lehet ennyire racionális.